Kecskesajt.blog

Ismét eltelt egy kis idő utolsó postom óta. Ez a 41 fokos kánikula tartogat kihívásokat a kezdő kecskésznek is. Irígykedve néztem Finnország meterológiai térképét: 20 C fok árnyékban! Valahol bennem is lapul egy jegesmedve. Ilyenkor már leginkább csak az autóban érzem jól magam - légkondi fullon.

Azért a házi tej nem hazudik: sokat voltam egyedűl itthon, még többett kinti munkában, így egy 2 literes tejadag csak apránként,egy hét alatt fogyott el. Nem jártam  vele úgy, mint a T Gazdaságos tejjel, amit egyszer tévedésből vettem és a vásárlás  napján már savanyú volt. Ja és van még egy jó dolog  a  kecsketejben: ha tárolás során kicsapódik a tejzsír a tej tetejére: egy keverés és eltűnik. Én gyerekkoromban egyszer majdnem hánytam a tej bőrétől, megmaradt bennem ez a viszolygás.

A címben egy internetes fórumokon és blogokban is többször előforduló téma: az a friss sajt,  ami oltóval készűl ,amit én is tudok csinálni :))), de nincs préselve, állaga pedig emlékeztet valamelyest a túróra: az sajt vagy túró? Több helyen találkoztam olyannal, hogy a túrót is a sajthoz sorolták be.

Egyébként a friss sajtomnak továbbra is nagy sikere van. Már több féle ízesítéssel készítettem, eddig talán a medvehagymás jött be a legjobban.

A múlt éjszakai feladvány egy kis gondolatkifejtésre szorul:

Tegnap hosszú idő után lehetőségem volt városi környezetben régi barátokkal görbíteni az estét. Ezt többek között az tette lehetővé, hogy a kecskenevelés kezd eredményt hozni. A segitségem, Gabi, bevállalta, hogy ellátja péntek este és ma reggel az állatokat. A tejhozam is szépen fejlődött az utóbi két hét során, valamint sikerült jónéhány dolgot megcsinálni, ami szükséges egyrészt a lehetséges állománybővítéshez (keresek fejős anyát még 1-2-t, hogy el tudjam látni a környezetem igényeit), valamint készülök kőkeményen préselt sajtot gyártani :). A nagy szénaszezon is egy kicsit alább hagyott, valamint túlvagyok egy igen komoly telefon alközponti rendszer átadásán, amivel sikerült egy megyei lap címlapjára is felkerülni.

A hét második felében már volt egy kis szabadidőm, de ezt tökéletesen lefoglalta az internetes adathalászat. Valahogy sikerült elkeveredni a kecskesajttól és a nemespenész kultúra keresgéléstől egy aktuális eseményig: kikötöttem olajos blogján, ami  a kommentekkel együtt nem kis olvasmány. Innen sikerült továbbjutni egy másik oldalra, ami egy 2000/2001-ben megjelent folytatásos "kisregényt"  tartalmaz az említett témáról. Még az utolsó pillanatban elolvastam egy szintén kapcsolódó cikket. Ezek után következett a tegnap esti baráti beszélgetés, amin sikerült rendesen felhúznom magam. A sokak (mindannyiunk?) által ismert frusztráló érzés jött rám: a kisemberre "ráérnek" a hatóságok, hatékonybbak, mint egy japán üzem, addig sok-sok milliárdos ügyek vannak körülöttünk, amiken egy darabig elcsámcsog a bulvársajtó - növelve az eladott példányszámot - és minden marad úgy ahogy volt.

Így eljutottam addig, hogy úgyis csak akkor működik egy társadalom jól, ha előszőr mindenki a saját udvarát söpri ki rendesen, így ma reggel enyhe fejfájással gazdagítva folytatom gazdag társaséletem kis falucskánkban a kecskéimmel. Ahoj!

Eltüntem. Gondolkoztam. Már amit a Micók engedetek. Ők még igen, de a mi kis országunk már kevésbé. Most feltárok bizonyos összefüggéseket a kecske tejtermelése és a politikai élet között.

1. Minél többet tejel a kecske, annál elégedettebb a nép.
2. Minél jobban működik az internet a parasztoknál, annál  elégedetlenebb a nép.
3. Minél elégedetlenebb a nép, annál többet tejel a kecske.

Paradoxon.

Holnap elmagyarázom.

Nem feledkeztem meg rólatok! :-))))))